Az anyós és a meny viszonya

Amikor kiborít és kiborul az anyós

Vannak azon szerencsés kevesek, akik imádják, és van persze a többség, akik csak halkan mondják ki a nevét. Nem nehéz kitalálni, ki a toplistás fekete bárány a családokban. Aki mindent kritizál, akinek sosem jó semmi. A kezdetben mézes-mázos, majd vérszomjas anyatigrissé változó anyós. Aki így-vagy úgy, de eléri célját. Vagy mégsem?

„Csapataink harcban állnak.” A barikád egyik oldalán az anyós, a másikon a meny, a férj hol itt, hol ott. Miért van ez így, és mi a megoldás?

Szombat hajnal, 02:10, belvárosi szórakozóhely. A társaságból az egyik srác mobilja megcsörren: „Á, szia, anya. Ja, bulizunk. Nemsokára hazamegyek, csak hát tudod, még jól érzem magam.” Kis csend, aztán: „Jó, jövünk… Persze ne aggódj… Én is.” Érthető módon a barátok szája fülig ér, hiszen mindez a 34 éves Dávid szájából hangzik el. Menyasszonya, a 30 éves Bernadett azonban korántsem találja a helyzetet viccesnek. Neki együtt kell élnie ezzel a problémával. Illetve a leendő anyósával.

„Most mondd meg, mit csináljak? Hiába vagyunk együtt már két éve, ő még mindig anyuci pici kisfia” - panaszkodik Bernadett. - „Meg sem próbál ezen változtatni. Amikor megismertem Dávidot, nagyon boldog voltam, és az anyukája mindig kedvesen fogadott. De egy éve én is ott élek velük, és azóta teljesen kifordult magából, nem hagy nyugodni minket a bestia. Éjszaka bekopog, hogy: «Dudu (ez a leendő férjem!), félek! Mintha valaki mászkálna a kertben! Megnézed?» Erre ő szó nélkül felkel és kimegy, utánajár a betörőknek. És egész véletlenül anyukának mindig a szobánk előtt akad dolga. Szöszmötöl, pakol, felmos. Ráadásul bárhol vagyunk, bárkivel, állandóan telefonál. Nem bírom tovább! Kész röhej! Úgy érzem, rámegy erre az őrületre a kapcsolatunk. Úgy elköltöznék ebből a pokolból! De még nincs rá elég pénzünk.”

Igen nehéz, mostanában egyre több fiatalt érintő problémáról van szó. Minden második ifjú pár házasságuk első éveit a szülői házban tölti. A közös háztartás millió nézeteltérés, vita melegágya. A meny és az anyós sok mindenről másképp vélekedik. Ez nem meglepő, ugyanis nincs két olyan család, ahol megegyeznének a szokások, hagyományok. A fiatal nő, bekerülve az új közegbe, megpróbál ezekhez az értékekhez igazodni, ugyanakkor lojális szeretne maradni saját családja tradícióihoz. A kettős elvárásnak azonban nehéz megfelelni. Ez esetben csak a rugalmas alkalmazkodási képesség, és rengeteg türelem segíthet.

Verseny és elégedetlenség

Az anyós-meny konfliktus alapvető oka a versengés. Ez esetben ugyanis mindkét nő ugyanazért a férfiért küzd. Az anya célja evolúciós pszichológiai megközelítésből nem csak az egészséges utód megszülése, hanem a felnevelése és a megóvása is, minden veszélyforrástól (így a nősüléstől is). Nem véletlen hát, ha ösztönösen tiltakozik, mikor fennáll az esélye, hogy „gyermeke” kikerül az ellenőrzése alól, olyan távolságba kerül tőle (érzelmileg, földrajzilag), amelyen túl már nem tudja oltalmazni. A meny-jelölt ugyanakkor anyósa fiában egy olyan férfira talált, aki tökéletesen megfelel elképzeléseinek: nemcsak fizikai szempontból (jóképű, magas, erős stb.), de annak tekintetében is, hogy rendelkezik olyan erőforrásokkal (munka, ház, vagyon), amik elengedhetetlen feltételei annak, hogy fel tudja nevelni a későbbiekben közös gyermekeiket. Ez magyarázza a két nő közti konfliktusok eredetét.

Ugyanakkor az anyák elviselhetetlen viselkedésének forrása az elengedésre való képtelenséget is tükrözheti. Nem akarják megengedni a fiuknak, hogy önálló életet kezdjen, hogy végre felnőhessen. Mindent megtesznek, hogy jobbnak bizonyuljanak, mint a leendő feleség. Mindig fiuk kedvencét főzik, újraágyazzák a meny helyett az ágyat, újra mossák a ruhákat. Hiszen meg kell mutatniuk: nélkülük nem lehet élni. A fiatal, önmagának, párjának, és az őt "befogadó" családnak is megfelelni vágyó nőnek viszont szárnyait szegik a csatározások, sérül az önértékelése, önbizalma. Mindez egyértelműen negatív indulatokat, ellenszenvet ébreszt benne.

De találkozhatunk ennek a fordítottjával is: ha feltűnik a színen egy lehetséges feleség-jelölt, az anyák hirtelen olyan elesettek lesznek, annyira lehangoltak, vagy éppen betegek, hogy elhitetik fiukkal, ők egyedül nem tudnának életben maradni. Vagy így, vagy úgy, magukhoz akarják láncolni. Ennek hátterében sokszor az áll, hogy félnek az egyedülléttől, az idős korral rájuk találó magánytól. Így, mintegy védekezésképp, mindent megtesznek, hogy elhárítsák a "veszélyt". Illetve, a csinos, fiatal riválist.

A férj az anyós védelmére siet

A férfiak azonban sok esetben a végsőkig védik az édesanyát. Ez természetes. A legelső, legfontosabb érzelmi kapcsolat életünkben vele alakul ki. Ő a legbiztosabb pont a gyermek életében. Érthető tehát, ha érzékeny pontra tapint a kedves asszonyka azzal, hogy folyamatosan az anyjukat kritizálja. De lássuk csak, mit mond az érintett férfi: „Hiszen ő az anyám, mit tehetnék? Nem akarom megbántani. Jó, lehet, hogy kicsit túlzásba viszi, de csak a szeretetét akarja kifejezni vele. Szerintem Berni túl érzékeny. Ha az ő anyja viselkedne így, én biztos nem tenném szóvá neki. Szerintem az ő hisztije csak ront a helyzeten. Nem tudunk elköltözni, de én nem is akarok. Ez a ház elég nagy hármunknak. Majd ha lesz gyerek, akkor lehet róla szó. Addig csak felesleges pénzkidobás lenne különmenni. Észre sem veszi, de teljesen kiábrándít magából ezekkel a cirkuszokkal.”

Ha elmérgesedik a viszony az ifjú asszony és az anyós közt, szinte biztosan így lesz ez a pár két tagja között is, hiszen a meny fuldoklik a „két dudás egy csárdában” helyzet súlya alatt, a férfit pedig az állandóan édesanyját (ezáltal őt) sértő megjegyzések egyhamar párja ellen hangolhatják. Tudnunk kell, hogy egy fárasztó nap után még a legtoleránsabb férfi sem kíváncsi az állandó vitákra. Hiszen ő ezt a helyzetet máshogy látja. Ebből a szempontból az esténként újra-újra visszatérő anyós-téma igen unalmas lehet. Ésszerűbb, ha igen nehéz is, nem őt traktálni problémáinkkal. Egy búfelejtő kávézás a barátnőkkel sokat segíthet ebben a - reményeink szerint - átmeneti időszakban.

Anyós probléma: az éremnek mindig két oldala van

De nem szabad azt sem elfelejtenünk, hogy az éremnek mindig két oldala van. Mi a helyzet hát az anyákkal, akik ellen lázonganak? Vajon tényleg velejükig romlottak volnának?

Bernadett anyósa másként látja a helyzetet: „A férjem akkor hagyott el minket, mikor Dávid hároméves volt. Én itt maradtam a gyerekkel 27 évesen, egy fizetéssel, a számlákkal. Nagyon nehéz időszak volt. Újra talpra kellett állnom. Érte. Értünk. 30 évig csak egymásra számíthattunk! Ő volt a támaszom, ha sírtam, együtt mentünk moziba, ketten jártunk nyaralni. Később jöttek a haverok, meg a szerelmek, de soha nem hanyagolt el engem emiatt. Tudta, hogy amióta az apja elhagyott, rémálmaim vannak, félek egyedül. Sosem hagyna cserben. De most jött ez a kis lányka. Huszonéves, azt hiszi, övé a világ. Nem tud főzni, nem takarít. Csak játssza a túlhajszolt hercegkisasszonyt. Szét akar minket választani, érzem. De ezt én nem hagyom! Lehetne élni békében, csendesen, de neki kell a műsor. Nem örülök ennek a kapcsolatnak. De látom, a fiam sem bírja már sokáig mellette.”

A helyzet akkor sem sokkal rózsásabb, ha a fentinél jobban alakulnak a dolgok, azaz a párnak idejében sikerül minél messzebb költözni „az Anyától”. „A férjemmel az esküvő után az ország északi csücskébe költöztünk” – meséli Éva. – „Az anyósommal sosem volt éles vitánk, igazából jól kijöttünk. Azzal azonban, hogy ilyen messze «vittem» a fiát, valami megváltozott benne. Egy-két naponta hívogatta, azt pusmogva, hogy biztosan érzi, megcsalom a férjem. Ha meglátogatott minket, mindenre volt egy szúrós megjegyzése. «Szegény gyerek milyen sovány, mi ez a folt a bútoron, utcalányoknak való ez a harisnya.», Odáig fajult a dolog, hogy már nem is hívjuk hozzánk.”

Érzelmi távolság

Az első és legfontosabb nem a földrajzi, hanem a megfelelő érzelmi távolság megteremtése a szülőkkel. A két fiatalból egy erős, önálló egységnek kell születnie, egy új családnak. Bár a szülőktől való eltávolodás kezdetben fájdalmas lehet, ezt pótolja a másikba vetett hit, az érzelmi megbízhatóság érzete. A szülőkkel való kapcsolat határai így rugalmasabbá válnak, növelve a személy önértékelését, önbizalmát. Továbbá fontos az is, hogy a (leendő) feleség felismerje, miért is érintik olyan érzékenyen az anyós megjegyzései, tettei. Miért olyan fájó, ha valaki finomabban főz nála? Ha a férj még 10 év házasélet után is emlegeti „anyu babgulyását”, milyen emlékeket hív ez elő belőle? Talán tényleg nem jól főz, vagy a saját családunkban is állandó veszekedés volt a nagymama miatt? Lehet, hogy mostanában épp a párja dühíti?

A saját szülővel való megoldatlan problémák, az önértékelési zavarok, vagy a pár két tagja közt fennálló érzelmi szakadék gyakran projekciót hívhat elő. Ez azt jelenti, hogy a nő önmagában megjelenő negatív érzelmeit (düh, harag, szomorúság) kivetíti, vagyis talál valakit, akire haragudhat, anélkül, hogy bevallaná önmaga előtt feszültségének valódi forrását. Mindezek mellett, bár esetenként embert próbáló feladat, de tudni kell megérteni, mi történik a másik lelkében. Hiszen a bántó szavak, megnyilvánulások gyakran nem is igazán nekünk szólnak, inkább félelmeket, fájdalmakat tükröznek. Valójában régen elszenvedett sebek, mélyen gyökerező problémák törnek bennük felszínre. Ha van erőnk mindezt átlátni, sokkal könnyebb lesz megbocsájtani az elszenvedett sérelmeket.